Valami nagyon zavar

Valami nagyon zavar

Pár évvel ezelőtt
Abban a tudatba voltam
Hogy a mi generációnk
A legnagyszerűbb
Hisz se háború se éhség
A kemény fizikai munka is
Szinte már megszűnt
Mi tudunk élni
Vannak hobbijaink
Nem csak a munka és a túlélés

Generációkkal ezelőtt
Azt hittem az élet sokkal nehezebb
És elkeserítőbb volt
De a minap arra ébredtem
Mintha egy álomból keltem volna
Kinyílt a szemem
És azt láttam hogy az emberek
Vakon mennek a pokolba

Már mindent szabad
Minden elfogadott
Langymelegek vagyunk
Se hideg se meleg
Bárki ha belénk kóstolna
Kiköpne
A föld megy tönkre
És mi már szinte semmit se tehetünk
A kapzsiság kifosztotta az értéket
És mi mind odaveszünk.

De ha ez már ilyen nyilvánvaló
Hogy hamarosan mindennek vége
Akkor miért nem kezdünk el már végre
Figyelni a lelkünkre
Még mindig a telhetetlenség
Még több még jobb
Samsung 10 plusz

Az Amazonas ég
Szerte árvizek pusztítanak
És a globális felmelegedés
Az bezzeg nem zavar
Csak porba dugod orrodat
Struccpolitika majd gondolod
Megoldja a dolgokat

Hisz sokat már nem tehetsz
És igen választod inkább
A kábultság tengerébe való elmerülést
A könnyebb utat
Egyetemi végzettségeddel együtt
Vagy anélkül meg kell értened
Az utókornak már nem lesz itt éltük

Nincs hova tervezni
Mert minden elvész hamarosan
Csak egyedül a lelked
Ami nem hal meg soha
A minap láttam ahogy
Lepedőbe csavarva
Egy holttestet tettek koporsóba
A teste itt maradt a lelke elment
Mert a testébe nem volt már a lelke
Valahova elment

A teste egy üres csigaházként
Itt maradt
Mindannyiunkkal ez lesz
Dönts már
Te hova akarsz kerülni
A lelked hol szeretne tovább élni
Beszélgess el kicsit önmagaddal
Azzal a belső hanggal
Aminek a száját már
Annyiszor befogtad
És szólni se hagytad

Most mi van?! – kérded
Mit akarok ezzel közölni
Nem, nem bűntudatot
Akarok benned kelteni
Csak azt szeretném
Hogy célba érj

Legyél hideg vagy forró
De ne langymeleg
Tegyél jót vagy rosszat
Legyél hivő vagy hitetlen
Csak dönts mert az idő szalad
És az út egyre rövidebb
A lényeg hogy abba a célba érj
Ahova tervezted hogy
Ne lepődjél meg

Nemsokára szörnyű dolgok lesznek
Én a félelemtől rettegek
Mert látom a sok alvó embert
Akik csak tengnek lengnek
És fogalmuk sincs hogy a vég közel
Nekik szól az üzenet
Hogy ébredjenek fel
És gyűjtsenek
A lápásukba olajat
Hogyha jön a nagy sötétség
Akkor is lássák a helyes utat
S hogy hitükben erősödjenek meg
Mert jön a nagy tűz ami hitpróba lesz
És minden más elég
Fa pozdorja csak a hit
Mint tűzben megpróbált arany
Megmarad
Csak dönts
Mert nem sok időd maradt

Mégse a mi világunk a legnagyszerűbb
A kapzsiság és a pénzéhség
A közömbösség és az egó
Megölte a földünket
Bár nincs világháború
Minden haldoklik

“Valami nagyon zavar” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. rozsa koncz

    Koszonom szepen Draga Rozsa hogy latogatast tettel nalam es hogy ilyen szeretettel kifejezted draga ertekelo szavkkal versem tetszeset nagyon koszonom. Gyonyoru szep estet kivanok neked Judit

  2. Szia Judit!
    Megdöbbentőek, és igazak soraid, mi emberek akik felelősek vagyunk földünk pusztulásáért, tennünk kellene ellene! Bízok abban, hogy a fiatalok, felfigyelnek és összefognak, földünk védelmére. Segélykíáltás a földért! Nagyon tetszik írásod.
    Gratulálok Rózsa.(f)

  3. Köszönöm szépen Drága Rita, a megtiszteltetést hogy ellátogattál hozzám. Drága elismerő szavaidat is Köszönöm. Szép napot

  4. Kedves Judit! Nagyon idoszeru irasod. Tartalmas, felkialtas
    a Fold jovojeert. Bar sokan olvasnak. Nagyon jol zarod versed
    gondolatisagat.
    Gratulalok versedhez. (f)

  5. vadvirag47

    Köszönöm szépen Drága Rózsa a hozzaszólásodat. És hogy látogatást tettél nalam. Az egyetértésedet is és a tanácsokat is. Nagyon hálás vagyok érte. Gyönyörű szép mapot kívaok Neked. Üdvözlettel Judit

  6. …nagyon igazad van, sajnos mindenben. Mi, idősek átéltünk (sokan) két világháborút, ami után újjá-építettük az országot. Kormányok mentek-jöttek, és újabb lángoló, pusztító forradalom, és a hatalomért való marakodás céltáblái lettünk. Jött a privatizáció – csak a felszín alatt kiömlő vérre menő harccal, rendszerváltás: egymás tekintélyének aláásásával – igen kicsi reménnyel, és egyre kevesebb bizalommal, mert a "farkas-horda" csoportokba verődve támadta az erőtlen, és hatalom nélküli kisembereket (bárányokat,) és az összefogásra képtelen pártokat, s azok szóvivőit. Igen, ég, árad, és lassan összeomlik körülöttünk a világ, jégtáblák szakítják el a földrészeket, vagy épp mossák össze, de az emberek még alszanak. Arra várnak, majd lép a másik, a többi. Akik, pedig a legtöbbet tehetnének mindezek megakadályozására csak csukott szemmel figyelik a pusztulását. Lépés, csak annak érdekében történik, ami nekik is előnyös, jót és (egyed-)uralmat hoz, és gazdagságot, amit már sokszor nem is tudnak kezelni. Nem sorolom tovább, de a mi generációnk legtöbbje, még mindig lát is, nem csak néz…de a megfelelő erő, kitartás nincs már a birtokukban, mert az idő eljárt felettünk…azért még mindig tesszük, amire képesek vagyunk. Az ifjabb nemzedéknek végre fel kellene ébrednie, és felnőni a feladathoz, ami a világ megmentését, s vele együtt az emberek élhetőségének, és a békének a megteremtését célozza .
    Mindezt, remekül összehoztad versedben, egy élő felkiáltás, melyre oda kell figyelni! Igazán nagy-röptű.
    Talán, kicsit rövidebbre fogtam volna, hogy végig fenn tudjon maradni a téma iránt az érdeklődés, és ez egyazon témák ismétlődésének kikerülésével megoldható lett volna, így téve ütősebbé a mondanivalót.
    Csak remélni tudom, hogy sokan elolvassák, és tanulnak is belőle. Valóban " az utolsó órák" előtt állunk, nincs idő téétlenül várni, TENNI KELL!
    Szeretettel olvastalak. F.egri Rózsa

Szólj hozzá!