Küzdj

Küzdj

Szívjóságodról nem tud a világ,
keserűségedben magadat rágod,
reményeidet rég nem találod,
arcod sem mosolyog.
Nem ily sorsot vártál magadnak,
mindig örültél a tavasznak,
boldogságra, társra vágytál,
szerelmeddel együtt hálnál.
Bizalmad régen elszállt,
lassan őszöd talál reád,
kevély élet nem kímél,
vigaszt bíz azt nem remélsz.
Jogod van a boldogsághoz,
bicegsz, sorsod székhez láncolt,
küzdj, mert megérdemled azt.
A csalfa élet leborul eléd,
a hiúság tőled bocsánatot kér,
ki még becsülettel akar szeretni,
az hozzád fog zarándokolni.

“Küzdj” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Köszönöm megtisztelő figyelmedet, kedvességedet!
    Szép napokat és vidám alkotó kedvet kívánok!

    Szeretettel:Laci:)

  2. Kedves Laci!

    Biztató, szép versed érdeklődéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita:)

Szólj hozzá!