Illúziók és képek I.
Beléptem a barázdák szabdalta ajtón,
Közben kétségek uralták gyenge lelkem.
Megszédített a homály, elejtettem a kulcsom,
Utána nyúltam volna, de nem látott a szemem.
Belekapaszkodtam a hideg korlátba,
Mégis elcsúszott gyűrött szőnyegen testem.
Ott feküdtem eszméletlen, zárkózott magányba.
A tünemény ott állt előttem, mikor feleszméltem…
Gyorsan talpra segített a fényes tested,
Szépséged, akár a múlhatatlan gyönyör…
Lassan tért csak vissza belém a gyöngy szép élet,
Leborultam eléd szépség: Kérlek meg ne ölj!
Nem sújtottál én rám. Szálfa egyenes
Tekinteted mégis fájt nékem, mint öröm,
Hogy tekintetem téged újra lát, s kóboran les,
Ahogy ott állsz, s integetsz messzeségből, örökön.
Arca már homály, lelke még maradt árva,
Szemei alagútja egyre messzebb kerül…
Közelebb lépek gyors, mert szívem még kitárva,
Teste vadul zakatol nagy villongás körül…
Emelj veled magasba gyönyörű kincsem!
Eszembe émelyítő szorongás vetül,
Szedem a lábam utána, de mond, hol vagy múzsám?
A szőnyegre rogyok, s nézem szárnyát, ahogy messzire repül…
Köszönöm szzépen a kedves hozzászólásokat!
Hamarosan várható belőle fojtatás is, ez egy trillógia első része volt.
Remélem, az is elnyeri majd a tetszéseteket!(f)
Üdvözlettel: Bálint:)
Érdekes vers, a képzelet erejéről. Az álomképek mindig befurakodnak fejünkbe, ha az agyunk pillanatnyilag, vagy percekig eszméletlen állapotba kerül. Mit, vagy kit láttál, azt a te képzelőerődre hagyom, de a múzsa – nálam is – éber, vagy ébredező állapotban van jelen. Aztán, hogy kinek mit súg, az nagyon változó. Sokszor az átélt eseményeket idézi, de legtöbbször a vágyainkat tükrözi…és születnek belőle a versek, már akinek erre tehetsége van – mások csak elgondolkodnak rajta, hogy mit is jelenthet.
Szívesen olvastam soraidat. Rózsa
Szia,
Tele fantáziával. Filmszerű és érdekes érzelmi bonyodalom.
Kedves Bálint!
Szomorúan szép versed érdeklődéssel olvastam.
Szeretettel: Rita