Délszaki szonett
Körbekerít ez a táj, felemás benyomásokat ébreszt,
illatok, íz, aromák dús keveréke alatt
reggeli víg kikötők hangzavarára dagad;
míg szaporán kupicákba kitölti a nép a tömény szeszt.
Délszaki szél fütyörész hevenyészve a locska haboknak.
Minden olyan koravén. És kicsi, mint a makett.
Hajkoronámnak erős, tengerihal-szaga lett.
Messze, a föld peremén feketén ladikok kavarognak.
Orchideák feje lóg, papaját eszik állva a sétány,
szörfösöket hoz a víz, a habokba esik bele néhány,
sziklatövén buja dalt dúdol egy árva szirén.
Hullamerevre feszítve az ég, beszakítja egy árbóc,
leng a vitorlakötél, vihar érkezik, intene pár kóc:
nézd, a világ szövetén villog a fároszi fény.
Nem tökéletes, de nem is tökéletlenebb az itteni 'világunknál'. Mert amúgy a Világ tökéletes, csak mi vagyunk benne tökéletlenek.
Uff! : ))
Örülök, hogy olvastad és írtál! Ölellek
Hiába mozgalmas és színes, de a szavaid mögött ott lapul
a belső felismerés erről az távoli, nem épp ideális világ valóságáról. S a tarka, meditaráni díszlet, komor színfalakká emelkedik. A fároszi fény ellenére…
Persze a vélemény szubjektív…
Versed művészi élvezet.
G.
(l) Köszönöm szépen!
Ámulattal olvastam ezt a szonetted. A tizenhetes soraid mind hexameterek és a tizennégyes sorok pentameterek.
A vers pedig gyönyörű tartalommal mutatja be a délszaki tájat.
(l)
Köszönöm, kedves Rita, hogy benéztél hozzám is. Ölellek érte 🙂 (f)
Kedves Csilla!
Különleges hangulatú versed magával ragadott. Szeretettel olvastam.
üdvözlettel: Rita(f)
Örülök, hogy elidőztél itt, kedves Zsófi. Nosztalgikus hangulatú véleményedet köszönöm szépen. :]
Ne sajnáld, Virágom! Hallgatok a Zinára is. 🙂
Köszönöm a figyelmedet és kedves szavaidat!
Szeretettel ölellek Benneteket most is!
Kedves Zina!
A Csilla névvel, még ma sem tudlak igazán azonosítani – sajnálom.
A versed gyönyörű, hangulatos, még illata is van mint egy igazi életképnek. Teljesen a hatása alá kerültem. Élmény volt az olvasása. Szeretettel ölel "Virág"
Kedves Csilla !
Tökéletesen bejött nálam a kikötők reggeli hangulata. Valamikor hasonló volt számomra a Duna reggeli tömény de tiszta illata. A Római part augusztusi hajnalain gőzölgött, benedvesítve az őszi száraz levegőt. A zöld még mindig friss illatot árasztott, édeni tisztaságú volt a levegő és még ma is érzem az orromban az illatokat ha rá gondolok. Jó volt olvasni téged. Szeretettel gratulálok, Zsófi.