Élek
Aranyfény szaladt át szívemen
meg nem álmodott szerelem
született, szép, szárnyas ékszer,
szálltam vele bűnös kárhozatra.
Vissza a földre, hulltam, sírva,
aztán…hollófekete sötétben
lett egyre titokzatosabb az élet.
Féltem, mozdulni sem mertem
árnyékmély éjben hányódtam,
hullt rám a múló percek hada,
egy-egy halkan érkező vigasz.
Felnéztem a csendes homályba,
hű társam maradt a régi angyal,
hajnalom pompáját visszaadta
s hitem, dal csendült ereimben:
élek, világgá kiáltottam: élek!
Drága [b]Icu, Rózsa (v.virág), Rita, Kankalin[/b]
Nagyon szépen köszönöm a figyelmeteket.(l)
Öleléssel
Ica
Szia Ica! 🙂
Szép ébredés egy zaklatott álom után.
Nagyon szép vers, köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Ica!
Nagyon szépen megfogalmaztad az élet örömét.
Szeretettel: Rita(f)
A világon legfontosabb, és egyedülálló érték az élet.
Sok – boldogság tényezőnek hitt – érzelem nélkül is érdemes teljes szívvel-lélekkel belevetni magunkat, és annak örülni, amink van.
A végén, te is ezt kiáltod világgá, nagy öröm látni, hogy idáig jutottál, hisz az után áhítozni, szomorkodni, ami már véglegesen nincs – felesleges. Nem könnyű semmilyen súlyos veszteségen túl lépni, de akinek sikerül, teljes életet élhet…úgy hiszem erre te is rájöttél, és élsz is vele. Gratulálok szép, biztató soraidhoz.
Ölellek. Rózsa
Drága Icám!
Árnyékmély éjek után pompás hajnalok és nappalok várnak rád. Visszakaptad erőd, hited. Élj még nagyon sokáig, hogy ilyen csodálatos verseket olvashassunk Tőled.
Gratulálok, sok szeretettel: Icu(f)