Az áldozat nem én vagyok
Rég lebontották azt a házat,
üres minden, ahol születtem.
Árnyak alatt kékké dermedek,
apám, anyám sírján gaz terem.
Sajgó lábbal araszolok tovább,
síron hiába keresem nyomát,
s a virágok keserű-édes illatát.
Árva világom bús templomában
senki nincs aki elé leborulhatok.
Csorgó könnyeimen átszivárog
gyermekévek embertelensége.
Hitvány kézzel ostor csapkodott,
sok-sok seb, mikor már bevérzett
nem éreztem létezésemet.
Hittel, reménnyel éltem tovább,
nem hiába kerestem gyökerem,
minden fában, virágban ott volt.
A Nap ragyogott és csodálkozott,
a természet lett azóta otthonom.
Tudom az áldozat nem én vagyok.
Köszönöm nektek a kedves sorokat.
Sok szeretettel, öleléssel
Ica
Kedves Ica!
Mostoha gyermekkorod és veszteséged kárpótlását megtaláltad a természet ölelésében, melyben benne van az isteni erő és szeretet.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Drága Icu! Megríkattál!!! Te egy angyal vagy a nagy természet ölén! Ölelésem. Éva(l)(f)
Megértéssel, szeretettel olvastam ki – a gyermekkorodról, pár mondatban írt sorokból – a szomorú történeted, a gyermek félelmét, menekülését a múltból.
Sikerült Icus, ez a lényeg – ne gondolj csak arra a kevés szépre, ami akkor történt veled…és, hogy milyen messzire jutottál.
Szeretettel gratulálok. Rózsa
Drága Ica!
Megható, szépséges a versed, gratulálok!
Ölellek szeretettel: Rózsa(l)
[color=#ff3399]
Drága Ica!
Szomorú,szívet érintő sorok!
Szeretettel gratulálok nagyszerű versedhez!
Margit(l)
[/color]
"A Nap ragyogott és csodálkozott,
a természet lett azóta otthonom.
Tudom az áldozat nem én vagyok."
Szívbemarkoló gondolatok. A természet befogadott és igen, nem lettél áldozat. Nem tudom, hogy hasonló körülmények között belőlem mi lett volna.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Ica!
Szomorú versedhez sok szeretettel gratulálok,
Magdi