Rekkenő nyár

Rekkenő nyár

Rekkenő nyár van, szellő sehol,
kóbor lelke moccanni sem mer.
Forró az érző pillanat, a mámor,
az árnyék is csendben parázsló.
Gyújtó szikra lett már a hajnal,
oly hirtelen felszállt a harmat.
Arcot cserélt a lázas éj a Nappal.
Forró levegő izzik a mező felett,
a sok virág mosdatlanul kókad.
Álmos a tétlen délutáni csend.

“Rekkenő nyár” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Ica!

    Remekül jelenítetted meg az iszonyú forróságot, csodálatos hasonlatokkal.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. [b][i][color=#ff0033][center]Ica drága örüljünk,mi bújjunk be a hűvös szobába,….de bizony a természet szenved,sajnos mi is hibásak vagyunk ebbe.A versed csodás mint mindig,.Rzsike[/center][/color][/i][/b]

  3. Szia Ica! 🙂

    Pontosan ilyen. Nekünk semmi se jó. 🙂
    Télen vacogunk, nyáron hőgutát kapunk, pedig vannak olyanok, akiknek ennél nagyobb forróságban kell létezniük, vagy dolgozniuk.
    Amióta erről az oldalról közelítek, már nem panaszkodom.
    Találóak, láthatóak, érezhetőek a képeid, mint mindig.
    Örömmel olvastalak. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  4. Nagyon szép életképet hoztál a forróságról, szinte mindent magam előtt láttam, és éreztem a hőség perzselését bőrömön. Gratulálok.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

  5. Drága Icám!

    Ki szerettem volna emelni néhány sort a versből, amikor rádöbbentem, hogy az egész, úgy ahogy van csodálatos!
    Köszönöm az élményt.

    Ölellek szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!