Vége
A nap nyugovóra tért már, mégis a szívem csak rád várt.
Egy lány , kinek szívébe szomorúságot találtam,
nem gondolkoztam; csak szép lassan felálltam,
hogy egy új világot teremtsek néki,
kinek a Szívét egy angyal védi.
Kezdődött hát, a nap lassan felkelt és bársonyos
sugarai e lánynak a szemébe boldogságot szült.
Nem láttam, mégis előttem volt, hogy a királylány
lelke feszült volt, ott legbelül..
Szíve akár a legbátrabb harcosé,
ajka selymes, néhol sértő.
Szerelme a legszebb pillanat , ajándék
melyet buzgó énem lassan hátra hagyék.
Egy csoda vagy, amely már nem a miénk,
de tudd cuki, hogy szívem lüktető dobogása sosem felejt-
és emlékszem még, mikor félve kérdezte a lelkem:
Hogy megfoghatom e a kezed?