A kokott!
Üres gyomorral Salzburgban sétáltam,
ötvenhét őszén, szeles, alkonytájban
Mellém szegődött, szegényes kis kokott.
szánalmas szemei sóvárgást mutatott.
Félrehúzta kabátját, hogy lássam a lábát
gondolta izgalomba jövök, látván formáját.
Fázott szegény láttam rajta,vajon mi lehetett
ami őt erre a szomorú sorsra juttatta!
– Édes lányom, ha tudnád milyen sóher
vagyok, adnál egy pár shillinget, enyhítené
éhségemet – Jobban megnézett, látta rajtam
rossz ajtón kopogott, mondott egy helyet
ahol ingyen ebédet kapok. Elmentem oda
kolostor volt, kedves apácák, nincsteleneket
szolgálták, a sor legvégén felismertem,
mosolygott rám a kis kokott.
Ágoston Tibor
Kedves Rita !
Még jó,hogy dolgok válltóznak az életünkben.
Köszönöm a látogatás
Szeretettel : Tibor
Kedves Babu !
Érdekessége ennek,hogy igaz történet,ami akkor nem volt
humoros.Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel Tibor
Szia Tibi!
Erdekes es egyben meghato soraid elgondolkodtattak!
Van ez igy amikor a koldusnal is szegenyebbek vagyunk!
Szepseges soraidhoz gratulalok szeretettel……Babu(f)
Kedves Tibor!
Tetszett a témád és az is, ahogy feldolgoztad. A végén még a kis kokott segített, nagyszerű befejezés.:)
Szeretettel: Rita