Csak fényképről
Anyámat csak fényképről ismerem,
ott is takarja arcát
félig a menyasszonyi fátyol.
Távolról rémlik azért
a haja, szeme,
az szép maradt,
érintetlen a húst égető láztól.
Meg talán néhány,
ujjamhoz tapadt,
borsónyi veríték a homlokán.
S a sós íz, ahogy pipiskedve
álltam az ágya mellett,
és hozzáért a szám.
Aztán virág lett belőle
a nagyerdei temetőben,
szegfű. krizantém, rózsa,
mikor minek a szezonja volt.
Én sosem éreztem a csokrok illatát,
csak az enyészet, a felbomlás szagát.
A vázák rejtette bűzt,
ahogy a levelek, szárak,
elrothadnak a vízben.
Kedves Ica, kedves Éva!
Köszönöm, hogy elolvastátok. A gyerekkori emlékek végigkísérik az ember életét.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati! Szólni nem tudok, csak veled érezni! Ahogyan megírod, na ez a költészet. Szeretettel Éva
Kedves Kati!
Drámai soraid megrázó emlékek!
Átéreztem!
Szeretettel
Ica
Kedves Magdi!
Köszönöm, hogy elolvastad szomorú visszaemlékezésemet.
Szeretettel: Kati
Kedves Rózsa!
A gyerekkori emlékek sokáig kísérik az embert. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kata!
Együttérzéssel olvastam megható versedet,
Sok szeretettel,
Magdi
Kedves Kati!
A múltból megőrzött, gyermeki, és végtelenül kegyes lelked tisztaságával való visszaemlékezés, ez a versed – Édesanyádra. Szép, és megható.
Ritkán olvashatunk ennyire emberi, és őszinte szavakat.
Szeretettel ölellek. Rózsa