ELFOGYOTT

ELFOGYOTT

Elfogyott a hajlandóság, hogy mást is szolgáljak,
Pokol-létem fordítgatom, hogy kis jót is kapjak,
Köszönöm Uram ezerszer, így jött minden siker.
De a tartalék kifogyott, vár reám a Sírkert!

Ezzel eltelt az életem, benne a sok rosszal,
Mégis szép volt, köszönetem, tele virágokkal!
Viszek mindent, ami jó volt, legyenek társaim.
Rossz emlék meg maradjon itt, fussatok lovaim!

Szelíd felhők ringassatok, közel már a végcél,
Aki ezt az utat járja, nem hiába remél!

Budapest, 2019. augusztus 2.

“ELFOGYOTT” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Viola!
    Látom, megint elkapott a kétségbeesés, bénítóan lehangoló, szomorú érzése. Sajnálom, ismerem, milyen az.
    Tudom, kell az elmúlásra (is) gondolni, bizonyos fokig felkészülni rá, meg az is jó, ha kiírod magadból…de, akkor sem kell ennyire ráijesztened barátaidra, olvasóidra. Koncentrálj a mára, a múltból pedig a szép, és jó emlékekre – hisz annyi van belőlük. A jövő csak hagy csücsüljön ott a bizonytalan messzeség fogságában.
    Drága Viola, tisztába vagyok vele, hogy ilyeneket tanácsolni könnyebb, mint megvalósítani, de nagyon kérlek vedd elő erős akaratod, mély hited, mely eddig is átsegített a legrögösebb buktatókon is! Lélekben veled vagyok. Szerető öleléssel Rózsa

  2. KÖSZÖNÖM DRÁGA JÓ TÁRSAIM, ICU ÉS TIBOR!
    Köszönöm az emlékeztetést: akarom, akarom, most állandóan a szememre koncentrálok, gyógyítgatom, hogy hamarabb gyógyuljon.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

  3. Drága Viola!

    Még sok minden vár rád, ne felejtsd el a januári fellépést. Akkora sikered lesz, amilyet még ország-világ nem látott!
    Az évek múlása, a betegségek mindenkit elszomorítanak. Ne siess, úgyis addig tart, ameddig az Úr akarja.

    Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)(l)

  4. Kedves Viola !
    A sikered tovább tart a végtelenségig,soha ne add fel,használd ki
    tehetségedet az utolsó percig
    Szeretettel olvastam szomorkás versedet
    Szívböl gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!