ÉLETEM

ÉLETEM

RAP

REFRÉN

…..

1. VERSSZAK

Azt hiszem én ezt a pár évet
sokszor megemlegetem,
míg élek el nem feledem,
cipelem örökké velem.
Azt hittem nincs semmi ami leállít,
elkísér minden ami reális,
jöhet velem ami legális.
Aztán lemarad ami nem számít,
mindent elnyel a kanális,
csak az életem nem illegális.
Mikor megszülettem mindjárt két pusztám is volt,
aztán nadrágomon elől hátul is a folt,
terelgetve felnevelgettek,
gondoltam ez a végítélet.
Hogy ne legyen sorsom olyan csavart,
gyorsan más felé vettem a kanyart,
mint aki sorsából jól kifarolt.
Átvitt értelemben véve
azt hittem hamarosan vége.
Éltem mindenképpen adósság,
ha rájövök mi a valóság,
nem biztos hogy az az igazság,
az élet nem egy méznyalás.
Néha nem megy le torkodon a falat,
kaparhatod esténként a falat,
az ígéret adósság maradt.
Elrúgok a földről egy kavicsot,
amerre repül arra indulok.
Egy szilvafa alá leheveredek,
enyhelyt és ebédet is lelek,
erőt és bölcseletet kapok,
hétszilvafás nemes vagyok.
Szemembe húzom a kalapot,
hogy eltakarja a Napot.
Gyere velem most,
köszöntelek barátom.
Neked van mire büszkének lenned,
együtt örülök Veled.
Tudósaink azt vallják,
ma már tudjuk…
hamis az illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes konklúzió.
Nem mindig az a barátod,
aki a bajból kirántott,
előle nincs hova fuss,
a jó az mindig gyanús,
csak az övé legyen a juss.

…..

REFRÉN

Azt hiszem most már semmi nem számít,
kihunyt minden ami világít,
fekete színű lepelbe
sötét virágod tekerd be,
úgy helyezd el márványkövemre.

Bíborszín most a borom,
öregszik akár a korom,
lábamról leverem a port,
elértem egy végső kort,
nem tanítom tovább az utókort.

Pipám füstöl, iszom a bort,
mindebből derűre ocsúdok,
végezetül arra jutok,
kutyát és embert nevelni nem tudok,
egyebeket nem mondhatok.

……

2. VERSSZAK

Azt hiszem én ezt a pár évet,
sokszor megemlegetem,
okosságaimat kinevethetem.
Meghallgathatnám amiket mondanál,
ha hinném el is fogadhatnám,
de a féligazság gazság.
Az az igazság, hogy nincs igazság,
ez viszont igazság.
Rég nem törődöm én már
az élet vígságát,
öntelt embereknek
csúfos hiúságát.
Aki közel áll a tűzhöz,
megéghet az arca,
hátul pedig vacog a foga.
Sokszor elvesztem a fonalat,
nem vagyok túlzottan vonalas,
élet és halál,
vékony a fonál.
Megszülettem,
mint akárki más,
az sem énnekem fájt,
nem én voltam a hibás,
az élet nem egy szárnyalás.
Az ígéret adósság,
csodálatos terméke a pillanatnak.
Állatkínzás mennyit ér?
öt év vagy kötél.
Értem én az okos szót,
ismerem a csíziót.
Mindenkinek legyen ma szebb napja!
Ma van a Magyar Nyelv Napja!
üljetek ki a napra,
vigyetek egy Nagy Vendi könyvet,
ki az asztallapra,
árnyékát a diófa adja.
“Ne csak ízlés, legyen az elv,
ne csak ízlelésre legyen a nyelv! ”
Ezen a napon is Veletek verselek!
Senkivel nem feleselek.
Mert nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még senki nem érvelt,
csak ép ésszel.
Hiába berzenkedtek,
nem én kezdtem el,
nem én szégyenkezem helyettetek.
Vethetitek magatokra a kereszteket,
én mindent reátok kenek.
Vállalja mindenki amiket tett.
Osszátok meg a gondolatot,
én senkivel nem magázódom,
még Istennel is pertu beszélek,
akkor is ha kérek,
Isten áld meg a Magyart,
Uram ki a mennyekben vagy….
Kérlek adj egy pohár vizet,
mert olyan éhes vagyok,
azt sem tudom hol alszom.
Akkor én lehetek a Pali,
pedig az csúnya név nagyon,
nem úgy mint a Vendi.
Születésemről és halálomról
nem én határozok,
életemről én döntöttem,
néha azt remélem,
bár sok a métely körülöttem.
Most imádkozzatok érettem,
hívjatok papot,
úgy gondoltam hogy,
néha meghalhatok,
Halál ellen, sej de nincs oltalom.
Majd szebb s jobb napokon
ismét felocsúdok.
Hiába takar a szemfedő,
örökké él a temető.

…….

REFRÉN

……..

2019. AUGUSZTUS 22.

Szólj hozzá!