HÁLAADÁS

HÁLAADÁS

Eszünkbe jutna-e megszokottért hálát adni?
Meleg otthonunkba, szeretettel vár valaki,
Gondolatban is, rebeghetünk hála-imát.
Ez már a boldogság, becsüljük meg szent zálogját!

Éden, éden, földi éden, oda vágyakozunk,
Akik csak kívülről látjuk, búsan álmodozunk!
Sors teszi ezt velünk, vagy csak játszadozik?
Kedvét leli bennünk, ember hogy vergődik!

A Föld játéktere részesei vagyunk,
Szégyen tapasztalni, ahogy marakodunk,
Kedves magyar Hazánk, drága Magyar Honunk,
Elődeink vére által, erre is gondolunk?

Ezekért hála jár, érezzük-e súlyát?
Büszkén teszitek ki, Hazánk Lobogóját?
Örülünk-e annak, hogy magyarok lehetünk?
Szeretjük-e egymást? Mért van ellenségünk?

Budapest, 2019. augusztus 22.

“HÁLAADÁS” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!