KI A HIBÁS?

KI A HIBÁS?

Ki a hibás, ha a szavak némák lesznek,
s ki a hibás, ha sakálként ordít a csend?
Ki a hibás: még meg sem jött, de már elmegy,
s ha elveszti fénylő glóriáját a szent?
Ki tehet róla, ha lassan kihal a tűz,
s helyette régi vágyak lobbannak lángra,
s a fagy a füzérre egyre több gyöngyöt fűz,
melyet az egyik tesz a másik nyakába?
Mért oly nagy a távolság a közelségben,
hogy karod rövid lesz elérni társadat?
Miért kell jelenlétedben attól félnem,
hogy szelíd hullámból ne legyen áradat?
Ki a hibás, ha egy hiba fontosabb lesz,
mint az önzetlen, szívből jövő jó szándék,
és a volt neked többet jelent, mint a lesz,
– a napsütés csak akkor jó, ha van árnyék.
Miért van az, ha az értelem a vesztes,
s a nyertesnél az őrület kap hatalmat?
Hisz az utolsó pillanat mindent elvesz,
habár ezt egész életeddel tagadtad.
Miért kell az első lépés után még egy,
ha az, aki felé indultál, nem mozdul?
Mert a jövőről a jelenben azt nem érzed:
ha megállsz az időben, az múlttá torzul.
Miért nem ér annyit a szeretet neked,
hogy azt, ami bántott, végleg elfelejted?
Hisz csak a bocsánat tarthat meg szerelmet!
Egy kiszáradt forrás nem táplál életet.

Szólj hozzá!