Sirályok sírnak

Sirályok sírnak

Az ég azúr csendben mereng.
Gyenge szélben ismeretlen
hang hintázott rendületlen.
Zengő panasz, édes visszhang,
fülemben sirályok sírtak,
hallottam ólmos reggeleken
mikor az ég oly\’ vérző tenger.
A hangra lelkem félve rebben,
fájdalmam, vágyam tehetetlen.
Kergeti az idő lehetetlent.

“Sirályok sírnak” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Drága Ica !
    Olyan szépek a soraid ,hogy nem lehet megállni ,hogy ne olvassa
    el valaki .Szép költői képek mindig eredetiek ! Sajátosak !(l)
    Csodás színekkel tarkítva,mindig varázslatossá teszed a verseidet !
    Szeretettel gratulálok…..Babu(f)

  2. Szeretettel olvastam szep versed. Mar a cime megfogott.
    "Kergeti az ido a lehetetlent." Koltoi, remek.

    Maria(f)

Szólj hozzá!