Sirályok sírnak

Sirályok sírnak

Az ég azúr csendben mereng.
Gyenge szélben ismeretlen
hang hintázott rendületlen.
Zengő panasz, édes visszhang,
fülemben sirályok sírtak,
hallottam ólmos reggeleken
mikor az ég oly\’ vérző tenger.
A hangra lelkem félve rebben,
fájdalmam, vágyam tehetetlen.
Kergeti az idő lehetetlent.

“Sirályok sírnak” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Drága icu! Szép kültői képekkel íródott versed szívvel olvastam. Éva(l)

  2. Drága [color=#cc3333]Zsuzsa. Icu, Klári[/color]
    Köszönöm szépen a látogatásotokat és a gratulációkat(l)
    Szeretettel
    Ica

  3. Kedves Ica!
    Elismeréssel gratulálok soraidhoz.
    Szeretettel: Klári(f)

  4. Drága Ica!

    Mint mindig, gyönyörű költői képek ezúttal is. Örömmel olvastalak.
    Gratulálok, öleléssel: Icu(f)

  5. Drága Ica !
    Olyan szépek a soraid ,hogy nem lehet megállni ,hogy ne olvassa
    el valaki .Szép költői képek mindig eredetiek ! Sajátosak !(l)
    Csodás színekkel tarkítva,mindig varázslatossá teszed a verseidet !
    Szeretettel gratulálok…..Babu(f)

  6. Drága Ica!
    Nagyon szép versedet örömmel olvastam.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

  7. Drága [color=#cc3333]Marica, Rzsike, Magdi, Rózsa[/color]
    Iöszönöm, hogy megtiszteltetek a kedves soraitokkal.
    Ölelésem
    Ica

  8. Szeretettel olvastam szep versed. Mar a cime megfogott.
    "Kergeti az ido a lehetetlent." Koltoi, remek.

    Maria(f)

Szólj hozzá!