Hisz,fehér rózsának is sötét az árnyéka

Hisz,fehér rózsának is sötét az árnyéka

Sötét szürkületben megcsillanó égi szépség,
Eltitkolt lelked súgja lesz remény még.

Talán csak én képzelem oda,talán lelkem vetíti elém,
csak kérlek mutass érzelmeket felém.

Mikor rájöttem hogy szemed kincs és ritka,
Kinéztem az ablakon,s megláttalak sírva.
Egy rózsa voltál száz pittypang közt
Azt mondtad minden rendben,kösz.

Mindig igazad van,de tudtam,hogy hazudsz,
Égben csilligó fényed szép lassan elfakult.

Nem engedem,hogy másnak legyél a játéka,
Hisz,fehér rózsának is sötét az árnyéka.

De már késő,meghalt a remény,
nem volt erőm megmondani,hogy “elég”.

Lelkem véresen könnyezik,és sír árván,
Eltűnt az égről az esti szivárvány.

Szólj hozzá!