Óhaza

Óhaza

Láttam a városom ébredő reggelét,
Mikor előbújt a nap első sugara.

Láttam hajnalban ébredő embereket,
Kik sietve mentek dolgozni a gyárba.

Láttam megfáradt, ügyes, dolgos kezeket,
Kik ütötték az izzó vasat, dalolva.

Láttam asszonyokat dagasztani kenyeret,
Frissen sült legyen már hajnal öt órára.

Láttam mosolygó arcokat, az életet,
Mikor édes volt a fiatalok csókja.

Láttam szegényt, ki biztos létet teremtett,
Gazdaggá ért szorgos két keze munkája.

Láttam gyermeket, ki felcseperedett,
Gondtalan jövővel megajándékozva.

Láttam én megöregedett embereket,
Kiknek baját a családja orvosolta.

Most nem látok, csak nagy keserűséget,
Reménytelenséget, kiknek fásult az arca.

Vagy szemem is megfáradt mára?
Ebadta.
Vagy ilyen volt mégis az óhaza?

“Óhaza” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. "Vagy szemem is megfáradt mára?
    Ebadta.
    Vagy ilyen volt mégis az óhaza?"

    Kedves Éva!

    Ezt a kérdést itt is feltehetnénk, mert minél jobb az élet az emberek annál jobban szenvelegnek, semmi se elég, mindig több kell. Valamikor az is öröm volt, ha a család minden tagja jóllakhatott.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Köszönöm Klárika, Icu, BogIcu, Magdika, Babu a megtisztelő látogatást és a kedves hozzászólásokat. Éva(f)

  3. Drága Évike!
    A látásoddal nincs baj az biztos ,mert sajnos a világ már
    másképp alakul ,mintahogy ismertük!:)
    Most is sokat láthatsz ,de már nem ugyanaz mint régen!
    Szeretettel olvastam korrajzodat …..Babu(l)

  4. Kedves Éva!
    Remekül megírtad, csak gratulálni tudok.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  5. Drága Éva!
    A te látásoddal semmi baj, többen is ezt látjuk, mert mi tudjuk milyen is volt az Óhaza!
    Gratulálok nagy szeretettel: Klári

Szólj hozzá!