Rozsdamarta ereszen
Dagad a felhő, ontja nedűjét az ég,
vad szél tombol, facsarja, reccsen, tép.
Szomjazó föld nyeli, mint jó bort
a vágytengeri szerelem,
pusztulás csorog a rozsdamarta ereszen.
Kínok tengere hömpölyög minden esőköpenyen,
széthúzó erők feszülnek,
mint haragos égen a sötét színek.
Vijjogva bújik minden fészeklakó,
tócsákban áztatja magát az élet.
Képzelő erő most a mindenható!
Megváltást követel a természet rendje,
míg az eső lemossa tisztára a rosszat
a bűnt és a szennyet.
Köszönöm Marika,Babu, és Rita az olvasást és kedves szavakat. Éva
"pusztulás csorog a rozsdamarta ereszen."
Így igaz, mikor az eresz szétesőben van, ott már pusztulásnak indul az épület is.
Örömmel olvastam szemléletes versed.
Szeretettel: Rita(f)
Drága Éva!
Nagyon szép és szomorkás a versed.Nem másért de mindenfele zuhog megállás nélkül.Árvízek vannak sok helyen!
Szépen érzékeltetted a rozsdamarta eresz szerepét !
De a természet körülírása, mindig kedvessé teszi a verseket.
Gratulálok szeretettel…Babu (l)
Draga Evike! Neked sikerult, ami nekem soha, jo a vers cime.
Kifejezo nagyon a vers utolso harom sora.
Szeretettel gratulalok. Maria(f)(l)
Köszönöm Erzsike, Klára, és Magdika szerető látogatásaitok! Éva
Kedves Éva!
Csodálatra méltóan szépen írod le a vihart.
Jó volna, ha az eső lemoshatna minden rosszat.
Szeretettel gratulálok
Magdi
Kedves Éva!
Nagy igazság: "megváltást követel a természet rendje! Remek soraidhoz szeretettel gratulálok: Klári(f)
[b][i][center]Már a címe is nagyon megfogott.Gratulálok.Remekül felépített vers[/center][/i][/b].