LÁTOM AZ ARCOM

LÁTOM AZ ARCOM

Látom az arcom, a fénynek tartom,
mégis sápadt, nem festi öröm
Mosoly sincs rajta, bús-lovag fajta
Miért is van így? A fejem töröm.
Mást is ér bánat, bántó utálat,
de tovalép rajta – gyorsan felejt
Én meg kesergek, a szívem szenved
Kínosan őrzöm az emlékeket.
Jó lenne könnyen, lázas örömben
megélni véled egy új életet
Gyere karomba! Száz gáttal dacolva,
egymást szeretni – csak szép lehet.

Látom az arcom, tükrözi harcom,
amit teérted vívtam meg én
Tudom, már várnak, elfut a bánat
Fényes nap tündököl sorsunk egén.

Eger,2019. június 12. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“LÁTOM AZ ARCOM” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Szeretem versedben, ahogy a pesszimista hangulatból eljutsz az optimizmusig. Ez, jó hatással van az olvasóra.
    Szeretettel barátnőd Kati

  2. Kedves Rózsa!

    Nem vagyunk egyformák. Van, aki könnyen felejt. Azt szerintem ugyanolyan könnyen el is felejtik.

    Szeretettel: Kati

  3. Drága Rózsa !
    Egyes emberek valóban az arcukon hordják érzelmeiket!:)
    Van aki tudja palástolni.Mert próbléma mindenhol van,
    csak attól függ mennyire tudják elfedni azokat !
    Gratulálok sok szeretettel…..Babu(l)

  4. Drága Rózsa!

    Régi igazság ez már, mindenkinek a saját bánata a legnagyobb.
    De látom, szégyenében elfutott a bánat, és fényes nap tündököl kettőtök egén. Jó, tetszett a vers végi pozitív kisugárzás.

    Szeretettel gratulálok: Icu(f)

  5. Kedves Rózsa !
    Kissé szomorkás a versed,bánata mindenkinek lehet,életünk
    nem egyforma,jobb beleszokni amin változtatni nem lehet.
    Szeretettel olvastalak és gratulálok

Szólj hozzá!