Forróság

Forróság

Nem a réten kóborlok, mint annyiszor,
itt belereccsen az út, felolvad a beton,
nem kis őrület, mit a benzingőz okoz.
Halni készültem már, forróság gyötört,
nem érkezett meg a fényszárnyú szellő,
éjszakára sem hűlt le a forró levegő.
Álmomban útra keltem a reménnyel:
tán holnap jobb lesz, kibírható a hőség.
Villámfénynél szép volt és oly merész
a gondolat, a valóság szörnyű rettegés,
dörrent, bömbölt és üvöltözött a szél.
Nem bírta terhét, kiöntötte mind az ég.
Reggel már békében tollászkodott a táj,
a réti pipitér is levetette sáros ruháját.

“Forróság” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Elismerésem, a hangulatos, szép életképet megjelentető versedért.
    Jó volt olvasni. Ölellek. Rózsa

  2. Drága Ica!
    Nagyon szép soraidat szeretettel olvastam!
    Hosszú hideg után asztfaltbontó hőség érkezett!
    Szépen ecsetelted!(l)
    Gratulálok….Babu(f)

Szólj hozzá!