Bizalom

Összes megtekintés: 181 

Bizalom

Emberek a folyó partján,
ámulnak és bámulnak.
Felettük a drótkötélen,
egy biciklis gurulgat.
Éljenezték, ünnepelték,
mint egy hőst tisztelték.

Örömében Ő így kiáltott,
önként jelentkezőt várok!
Kivel együtt gurulhatok,
s fentről néznénk a zuhatagot.

A parton néma csend lett,
de senki sem jelentkezett.
Csak egy bájos kisleány,
szólalt meg vékony hangján,
Én átgurulnék veled
remélem, – megengeded?

A tömeg szidta, fenyegette,
gyermeket sodor veszélybe!
Az átkelés sikerült oda, s vissza,
addig néma tömeg, éljenzett újra.
Kisleányt sorba ölelgették,
Ugye féltél? – kérdezték.

Dehogy féltem, bíztam benne!
– felelte a kisleány.
Ti eddig ezt nem tudtátok,
– Ő, az én Apukám!

/ Tanmese a bizalomról c. történet után, szabadon /

“Bizalom” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Klári!

    Valóban nagy kincs a bizalom, még a szülő-gyerek kapcsolatban is előfordulhat, hogy meginog. Tanmese alapján írt versemben szerencsére nagyon erős, és ez így van jól.
    Köszönöm versem olvasását és hozzászólásodat. Szeretettel(l)Kata

  2. Kedves Kata!
    Egy jó szülő-gyerek kapcsolat alapja a kölcsönös bizalom. Ha megbízik bennünk a gyerekünk, akkor tudja, hogy együtt- át tudunk jutni a legvékonyabb drótkötélen is- minden akadályt le tudunk küzdeni. Azt szülőként-gyerekként tudni kell, hogy a bizalmat ki kell érdemelni és ha érdemesnek találtattunk, akkor nagyon vigyázzunk rá!
    Szeretettel gratulálok: Klári(f)

Szólj hozzá!