A végtelen ölelés

Megosztás Nyomtatás 258 megtekintés 8 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A végtelen ölelés

Indaként fonódó karjaink
heves szorításában,
az egymásra találásban,
a boldog összebújásban,
a reménytelen évek után
lélekben, testben remegve,
áldva az együttlét percét,
feledve az átsírt éjszakákat,
a boldogság fénye ragyog ránk.
A magány kínjainak sebeit gyógyítja
az egymásé vagyunk érzése,
fürödve csókok tengerében.
Ó, legyen ez az örökkévalóság!
Szívünk vágya nem lehet más,
csak a végtelen ölelés.

“A végtelen ölelés” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Icu!

    Annak érzését érzem, hogy kikerülnek oldalammal együtt.
    Köszönöm kedves szavaidat! Szeretettel ajánlom könyvbemutatóm videóját oldalamon többnyire a szeretetről szól.

    Szeretettel:Laci (f)

  2. Én rengeteg verset írtam már a szeretetről, de soha nem elég! A ritka látogatások miatt pedig ne aggódj, sokan vagyunk, akik értékelik a gondolataidat.

    Sok szeretettel: Icu

  3. Kedves Icu!

    Végtelen szeretettel köszönöm a jó kívánságaidat s ezeket viszont kívánom! Meglepő számomra, hogy mindig a szeretet ajándékozó, bátorító szándéka vezeti tollam s mégis oly kevesek örömét szolgálja a ritka látogatások miatt.

    Szeretettel Laci (f)

  4. Kedves Laci!

    Kívánom, hogy a boldogság fénye még hosszú-hosszú évekig ragyogjon Rátok!

    Sok szeretettel gratulálok: Icu(f)

  5. Kedves Rózsa!
    Nagy örömmel fogadtam kedves gondolataidat, véleményedet, melyeket köszönök! Alább Violának részleteztem a körülményeket.
    Milyen jó, hogy néha oldalamra látogatsz.

    Végtelen szeretettel:Laci

  6. Kedves Laci!
    Egyszerű versed végtelen érzelmi mélységekbe kalauzolja az embert. Nem mindenkinek adatik meg ilyen élmény, de egyik legszebb szó lehet a szerelmes szótárban. Még hallani is jó:
    végtelen ölelés. Kívánom, életed végéig tartson ki!
    Szerető öleléssel Rózsa

  7. Kedves Viola!

    E sorok egy festményen alapuló pályázat volt. Most nem kapott írásom elismerést, azért itt rögzítettem. Köszönöm figyelmedet már felém az alkotó látogatása oly ritka mint a fehér holló. Nekem alig van időm viszonozni e látogatást, sorsukban szomorú társakat igyekszem vigasztalni, ah helyet, hogy itt építsem a kapcsolatokat melyek nagyon hiányoznak. Sok szeretettel gondolok rád!
    Laci

  8. Kedves László!
    Ez CSODÁLATOS! Adjatok hálát, hogy ez így történt, mert sokan, de nagyon sokan hiányolják ezt az együttlétet.
    Kívánom, hogy tényleg VÉGTELEN legyen sz az ölelés.
    Szeretettel: Viola :](f):]

Szólj hozzá!