GYERMEK VOLTAM
Gyermek voltam, kicsiny gyermek,
ültem az udvari széken,
rémülten néztem a piszkos eget,
mely nem ragyogott tisztán, kéken.
Lelkem feljajdult némán,
ki látott már ilyen napot,
rám meredtek a zord felhők,
VALAKI ELLOPTA A NAPOT!
Eleredt a zápor csendben,
friss pázsitra szitált már,
ám megvigasztalt az ég kárpitján
a Nap festménye, a szivárvány.
2019. augusztus 6.
Kedves Vadvirág47!
Köszönöm szépen, hogy figyelemmel kíséred verseimet!
Baráti üdvözlettel András
Kedves, hangulatos költői képet rajzoltál gyermekkori élményedről.
Szívesen olvastam. Rózsa