Fájdalom

Fájdalom

Ott sírsz majd, – hol senki se lát.
Hol lelked sajgó fájdalom járja át.
Úgy érzed más lett a világ –
egyre több a rossz, s gonoszság.

Bújsz majd, – hol senki se lát.
Magadba fojtod sorsod kínját.
Nem akarod, hogy más is lássa
ahogy a sors kikezd, – vájja, ássa.

Ott sírsz majd, – hol senki se lát.
Önt el bánat, s szomorúság.
Gyötör mélyen keserűség.
Nincs veled föld,- se ég.

Lelkedet bánat járja át.
Zaklatottá vált a világ.
Kínoz a valós fájdalom.
Nincs felette hatalom!

Ott sírsz majd, – hol senkise lát.
Éled át napjaid kínok kínját.
Élet hogy bánik el veled.
Teljesen felemészti lényed.

Egyedül vagy, – ahol senki se lát.
Birkózol, döngeted életed falát.
Sajog bele lényed, minden porcikád,
hogy az élet néked jobbat nem ád.

Ott sírsz majd, – ahol senki se lát.
Kietlen, sivár, – körbe zárt a gát.
lettél önmagad rabja
rajtad világ összes fájdalma.

Úgy érzed minden lehetetlen.
Rab lettél saját életedben.
Állj fel! – S mutasd meg mindenkinek!
Tartása, – gerince van az embernek!