Júniusi eső
A reggel kövér habjain lengenek
rojtos, szürke sörényű hűs fellegek.
Fényostora csattan, haragja áztat
sötétre festi át az égi vásznat.
A cseréptetőn kopog, s nótára kel
tócsák tükrébe loccsan, úgy énekel.
Határról határra kacagva szalad
fodros háttal a nyögő lombok alatt.
Hamuszín ködök! Vigyetek el engem!
Röpíts vihar, s én dicsőséged zengem!
Veled szállok, fuldoklok könnyeidben,
lobogok tovább szilaj ereidben.
Szikkasztó nyáron, rőt ősszel repülök,
újra és újra vadul visszajövök,
lázasan festem feketére az eget
Jaj, rettegjen Napnyugat és Napkelet.
Bordány, 2019. június 24.
Kedves Éva!
A természet kifogyhatatlan témát ad a magunkfajta tollforgatóknak.
Mindenki másként közelít egy-egy jelenséghez, történéshez, jómagam igyekszem másként látni…
Örülök látogatásodnak, köszönöm véleményedet.
Üdv.: ;)riston (f)
Még az esős napot is széppé lehet varázsolni, mint tetted versedben. Hasonlataid, szavak változatossága, líraivá tette. Szívvel gratulálok. Éva
Drága Ica!
Sajnos az élet (Virág elvtárs szerint is) nem habos torta…
Csak jó dolgok csupán a mesében történnek, bár lehet, hogy velünk is, csak elszaladunk mellettük…
Mindenesetre a szürke esős napokban is lehet valami szépet találni, ezt igyekeztem ábrázolni.
Ölelésem: ;)riston (f)
Átérezhető…néha én is így érzek.
"Veled szállok, fuldoklok könnyeidben,
lobogok tovább szilaj ereidben."
Szeretettel gratulálok
Ica
Köszönöm Babu, hogy elolvastál…
Ölellek ezen a gyönyörű júniusi napon!
;)riston (f)
Nagyon szép sorok!
Ily módon nem is tűnik olyan szomorúnak az eső .
Gratulálok szeretettel….Babu(f)