Reggeli öntudatra ébredésem

Cím : Reggeli öntudatra ébredésem
Írta: Forgács Enikő Rita
Dátum: 2019.07.29.

Hűvös veszélyben reménytelenül bolyongtam,
mint a fészkét tévesztett madár elsodródtam.
Épp egyedül voltam az örökös hazugság
ködös varázserdejében és már feladtam.
Szeretetért kutatva álomba futottam,
féltem a sötétben, de mégis elszunnyadtam.

Könnyes álmomból sors akarva felébredtem
mikor hajnalra villant az első napsugár.
Sírva tekintettem körül, s ráeszméltem,
hiába futottam, el nem menekülhetek.
Lehetetlen élni és remélni egyszerre,
én végezetül így is úgy is eltévedek.

Szerettem volna remélni, élni, bízni,
hisz azt mondják igazán szeretni én tudok.
Pedig én magamat sose szerettem sehogy,
hiszen más sem szeretett engem hiába is
hívott, szólított gyermekének, s hitte is
szerető szülőnek önmagát, ha ellenben
minden mit tett és mondott elvágta a határt.

FER 2019

“Reggeli öntudatra ébredésem” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!(f)

    …"Épp egyedül voltam az örökös hazugság
    ködös varázserdejében és már feladtam."…
    Ez a két sor és igazából az egész vers, nem a családomra vonatkozik hanem a párkapcsolataimra. Ez a vers is egy bonyolult, problémás kapcsolat alatt született. Ennek a versnek az az érdekessége, hogy a kapcsolat elején kezdtem el írni és a kapcsolat végén fejeztem be az utolsó 2 versszakkal. Persze a kapcsoalt végén már fellélegeztem és kiírtam magamból a fájdalmat. 🙂 Szerencsés vagyok, mert a családom jobban szeret mint gondolnám. 🙂 Szóval ne félts engem. 🙂 De köszönöm, hogy aggódsz, hogy érdeklődsz irántam és hogy olvasod a verseimet.
    Legyen szép napod! 🙂
    Szeretettel: Enikő

  2. Kedves Rita!(f)

    Köszönöm. Lehet hogy mondtam valaha ilyet, de ez azóta már megváltozott. Szeretem magam és tudom hogy mások is szeretnek és ezek az emberek vesznek körül. 🙂 Mióta tudom ezt, azóta úgy ahogy mondtad, én is ezt sugárzom kifelé. 🙂
    Legyen szép napod!
    Szeretettel: Enikő

  3. …"Épp egyedül voltam az örökös hazugság
    ködös varázserdejében és már feladtam."…
    Ezt kéne kikerülni minél előbb. Aztán rájönni, milyen csodálatos az élet, hiszen lélegezni lehet, járni, mozogni, látni és érezni… Az érzések özöne el tud vinni egészen távolra is a realitásoktól és kudarcélménnyé varázsol vágyakat. Ritának igaza van abban, hogy önmagadnak te légy az első és a legfontosabb. Senki akaratának ne rendeld alá magad. Higgy és bízz magadban, mond ki azt, amit érzel annak is, akitől reménytelenül várnád az odafigyelést.
    Szép, érző verset írtál a család okozta szomorúságról. (f)

  4. "Pedig én magamat sose szerettem sehogy"

    Ezt kell először megtanulnod. Nagyon fontos az önértékelés, annak a tudata és bizonyossága, hogy értékes, szerethető ember vagy. Ezt fogod sugározni mások felé is.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!