Este van
Sötét az utca, szomorún bámul sok ablak,
nyomomban némán ballag fekete árnyék,
talán én magam is sötét árnyékra válnék,
de valahol tündér dalol, táncos lábú széllel.
Rétre téved tétova léptem, már nem félek,
ez a nyugalom szigete, tünde szentélyéje.
Csendesen pihen a víg virágok szerelme.
A halk rét szőnyegén egy szöcske neszez,
mintha húrokon játszana, a szárnya rezg.
E szent helyen, könnyet ejt az esti csend.
Örülök és köszönöm, hogy itt jártál a versemnél.(f)
Szeretettel
Ica
Kedves Ica! Nagyon szep versednel szeretettel idoztem.
"E szent helyen, konnyet ejt az esti csend."
Koltoi, kifejezo, remek sor.
Maria(f)
Drága Icám!
"talán én magam is sötét árnyékra válnék,
de valahol tündér dalol, táncos lábú széllel."
Gyönyörű versedhez szívből gratulálok: Icu(f)
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam szép versedet
Gratulálok,
Magdi
Kedves Ica!
Érdekes és szép ez az ellentét pár a fekete árnyék és a daloló tündér.
Szeretettel: Rita(f)
Szép, hangulatilag igen hatásos versedet szívesen olvastam. Rózsa