HOL AZ ÉG

AHOL AZ ÉG…

A föld, és az ég hol összeér
Erény a rosszal ölre kél…
Ott ér véget a mi világunk,
s elhervad gyenge virágunk
Ám a jövőnk is épp ott jön el,
ahol a nap gomoly-felhőt ölel,
és a rólunk zúgó, friss déli szél:
fagyos tél után tavaszt regél.
Felragyognak a csillagok,
ha derűsen hozzád indulok
Lágy dallam szökell a réteken.
s a remény táncol énvelem
Erre vártam már oly régen,
s erőt véve a messzeségen:
Törtetek árkon, és bokrokon,
csak lássam a mosolyt arcodon!
Tiszta, fénylő szemedbe nézve,
két, erős kezed kezembe véve
A szerelem szárnya rám terül
a szívemben forró vágy hevül
Hol az ég a földdel összeér,
és erény a rosszal ölre kél
Ott van az édes otthonom,
Ott élhetek csak boldogon.
Érhet bánat, és szenvedés,
csalás, csalódás, nem kevés
Akkor is itt van az én helyem:
Csak maradj mindig énvelem!

Eger,2019. június 2. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“HOL AZ ÉG” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Mintha összebeszeltünk volna,
    hamarosan egy hasonló megfogalmazasu,
    versem fog megjelenni,
    "Ahol a fent összeér a lenntel"Tetszéssel
    olvastam remek versedet!
    Feri.

  2. Drága Rózsa !
    Remek versdet szeretettel olvastam !Gyerekkoromban mindig azt hittem naplementekor,hogy az ég találkozík a földdel!
    Te nagyon szépen ki is fejtetted az utolsó sorokban !
    Minden benne van, ami a vers szépségét meghatározza!(l)
    Sok szeretettel gratulálok…..Babu(f)

  3. Kedves Rózsa!
    Az utolsó két sorodban ott van minden!
    A föld és ég találkozása nagyon kifejező kép.
    Szeretettel gratulálok remek soraidhoz, üdvözöllek: Klári(f)

Szólj hozzá!