A szóban
elszidom a percet,
mintha tehetne rólam
vagy valamit értem,
léket ütnek a szóban –
a felfutó hangok
fájdalmat (is) lihegnek,
szívemre vastagon
terítik az emléket.
Elvesztem a helyem,
csak kölcsönbe kaphattam,
könnyű kis kegyelem,
időmön túl adhattam
igazán magamból,
mintha lehetne rólam
valami jót abból,
aki vagyok vagy voltam
ott,
a szóban –
időt ütni
az örökkévalóban.