VÁRATLAN VIHAR
Mikor boltba mentem éppen,
pár felhő volt csak az égen
Esernyőt így nem is vittem
Nem lesz eső – szentül hittem,
de most, megcsalt az érzékem:
Mennydörgött, egy kicsit féltem
Tartottam, hogy bőrig ázok
és ráadásul jól megfázok.
Jött a vihar, fákat tépett
Lábam meg csak lassan lépett
Nehéz volt a súlyt cipelni
Jó lenne köpenyt viselni!
Egyre zuhog, én csak állom,
hogy elindultam úgy sajnálom
Hajam csöpög, cipőm tocsog
Hazaérni, tán sosem fogok…
Végre, itt van a kapunk
Többé már nem ázhatunk
Csurom vizes a lakás…
Én még jobban, nem vitás
Az ablakot nyitva hagytam
Soha többé! Megfogadtam.
Sokkal megfontoltabb leszek:
Ha, száz fokkal is süt a nap,
akkor is esernyőt viszek.
Eger,2019. július 18. F.egri Rózsa (Vadvirág)
Drága Rózsa!
Mennyi mindent hiszünk szentül, aztán a nyakunkba zúdul a "zuhé". Bár azt hiszem, sok mindent beleképzeltem ebbe a versbe, vagy mégsem?
Jó vers, mindig szeretettel olvaslak.
Ölellek és gratulálok: Icu(f)
[b][i][center]Ajaj Rózsa, jó kis bevásárlás.VAlóban egy-két hete olyan gyorsan megváltozott az idő, de olyan igazi nyári meleg esők voltak.Eshetne most megint.Rzsike[/center][/i][/b]
Kedves Rózsa!
Én is csak akkor nem viszek esernyőt magammal, amikor jön az eső. Nagyon jó kis téma, azt hiszem, hogy sokunkkal előfordult már hasonló eset.
Szeretettel: Rita(f)