Csak egy lövés

T. Tamás Ferenc: Csak egy lövés

Csak egy lövés és utána csend.
Valahol egy élet hirtelen elment.
Avaron a vértócsa, ’mely kifröccsent,
Egy lélek az Élet határán általment.

Sehol egy jajszó, sem egy jajkiáltás,
Sehol sem hallatszik sikoltás,
Nincs sehol sem iszonytató kiáltás,
Csak dermesztően halálos kilátás.

Csak egy lövés és hiába sír a gyermek,
Hiszen árvája maradt a rendszernek,
Áldozata a rideg körülményeknek,
Örök átkot szórva fejére a gazembernek.

A csendes éjszaka ezer rémével fenyeget,
Kinyit máskor merevre zárt szemeket,
Feltép réges-régen beforradt sebeket,
Elveszi az oly’ kevésre becsült életet.

Csak egy lövés és utána némaság,
A városra rátelepült bénaság,
Remegő csend és béna fásultság,
Hiábavaló, értelmetlen prófétaság.

Csak egy lövés és utána csend.
Valahol egy élet hirtelen elment.
Arcomon a vérem, ’mely kifröccsent,
A lelkem az Élet határán általment.