Nyelvünk a hazánk

Nyelvünkben a hazánk

Elmondom, neked mi vagyok,
barát, testvér, vagy ahogy akarod.
lelkedbe öltözött lélek, minden,
csak közömbös nem néked.

Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Egy úton jöttünk egy hazába,
tőrbe csalt harcos múltunk átka..
Nyelvünk határa széles, de
hiába, ha ellenink kése éles.

Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Szent kötelékünk ne feledd,
bővítsd kérlek szókincsedet.
Anyánktól kaptuk, hazánk az,
határunk nem egy vonal, rajz.

.
Párját vesztett iker, örökké kóbor,
zamatát vesztette, savanyú bor,
ez vagyok én, ha nem vagy itt,
anyátlan és élve sírba vitt.

Dufek Mária
2019.08. 18.
Párkány
Minden jog fenntartva.

“Nyelvünk a hazánk” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Mária!

    Örömmel olvastam csodaszép versed.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!