Est-egyedül
Mint egy giccses ötvenes-évek free cinema
filmjében a hallgatás és szürkeség mellett
a nyáresti telihold
az inkább pára semmint
esőcsepp égi áldásban, felhők vonulnak itt
az égen, elbúvó fények,
lustán csak sercint
a gyufa feje a dobozon, mikor utolsó
cigarettámra gyújtok,
halvány fény lobban,
s mint óriás üvegszem néz rám egy ablak,
hangok a templom torony érceket
rejtő fensőbbségéből, még pár szippantás,
aztán csak céltalan kódorgok az időben
Kedves Imre!
Nem rossz egyedül, csak magányosan az. Viszont, ha van valaki, akinek a hiánya fájó, akkor nagyon nehéz az egyedüllét.
Szeretettel: Rita
Kedves Zsófi
Igen, az ablak egy iránytű, ami a hazavezető utat mutatja – ha van még hazánk
köszönöm a szavaidat
üdv
Imre
Az az ablak még ha üvegszemmel néz, akkor is nagy jelentőségű lehet, főleg ha a miénk. Pláne esti homályban, sötétségben irányt mutató, csak nem kell lekapcsolni a világítást egy esti sétára induláskor. Átéreztem. Kellemes perceket töltöttem . Gratulálok, Zsófi.:)(l)