Csend sugallta gondolatok
Békét, nyugalmat súg erdő mélyén a csend,
habár nem hallgatag, átszövi sok- sok hang,
csendbe olvad mégis az az Isteni rend,
mely érint, átölel, lélek mélyére hat.
Benne az ember, mint a madár, oly szabad.
Tiszta a levegő, fák, színek s a fények,
gondolat elréved, vajon miért van az,
hogy az élet küzdés, harc , s gondja temérdek?
Egyszerű a válasz – emberi természet.
Sosem elégedett, vágyak s én-akarat
vezérlik az útját, amíg fel nem ébred,
s nem látja be, téved, rossz irányba halad.
Gördülnek kavicsok, kövek az út során,
botlásból felállni – kell a segítő kéz.
Fölfelé nézz ember, lásd a láthatatlant,
s megtapasztalod a végtelen örömét!
Szíved kitárul, s érted élted értelmét.
Schvalm Rózsa
(2017-06-12)
Kedves Rózsa!
Öröm olvasni a soraid, melyeket mindig mély tartalommal töltesz meg.
Szeretettel: Rita(f)
Drága Rózsa!
A csend mennyi értékes, remek gondolatot súgott Neked.
Most is nagy szeretettel olvastalak.
Gratulálok: Icu(f)