Séta az esőben

Séta az esőben

Csepergő esőben, esernyő alá bújva,
kedvetlenül taposom a sáros utat,
hogy megtörjem egyhangú sétámat,
egy víztócsában meglesem arcomat.

Esőcsepptől fodrozódó vízben,
eltorzult arc néz vissza rám,
hullámzó száj, lapos orr, megnyúlt fülek,
megijednék ha nem tudnám, kivel szemezek.

Arcomra mosolyt csal a furcsa látvány,
jó nagyot nevetek a víztócsa tréfáján,
sétámat folytatom, az eső már szakad,
mégis vidámabban taposom a sáros utat.

“Séta az esőben” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Draga Kata, mig friss versedet kerestem, ratalaltam
    esos setadra. Mig az ember tud setalni, jarni, meg az
    esos idoben is jolesik.

    Szeretettel: Maria(l)

  2. Kedves [b]Babu, Magdi, Klári[/b]!

    Valóban sok eső esett az elmúlt napokban, és ma is esik. Sajnos, ha úgy alakul el kell menni otthonról esőben is, amit én soha sem szerettem. Köszönöm versem olvasását és véleményezését. Szeretettel(l)Kata

  3. Kedves Kata!
    Sajnos az idei időjárásnak köszönhetjük, hogy igen gyakran láthattuk magunkat eme helyzetben!
    Gratulálok soraidhoz szeretettel: Klári(f)

  4. Kedves Kata!
    Szeretettel olvastam vidám versedet az esőről, az idei tavaszon csak mosolyogni lehet, mert esik éjjel, esik nappal, esik mindennap.
    Gratulálok,
    Magdi

  5. Drága Katinka!
    A címe szerint szinte egy amerikai film jutott az eszembe.
    Nem szeretem az esőt ,mert április ,május nagyon esős volt.
    Amúgy érdekes látvány lehet meglátni arcodat a víztócsában.
    Kedves versedet szeretettel és egy kis mosollyal olvastam.
    Gratulálok….Babu(l)

Szólj hozzá!