Csak a szeretet
Ahogy a sziklákról lágyan csobog a víz,
úgy oldódik szívem, lelkem a szorításból.
Annyi keserűség van körülöttem, bennem,
oly nehéz évtizedek óta cipelni e terhet.
Menekülnék, hátra se fordulnék, nem lehet,
bár enyém a lehetőség, de ez nem az én életem.
Szólnom, segítenem kell, lelkem már erős,
a szeretet adta hitemet, a reményt, az erőt.
Megosztom, mert ezt kell tennem, jól tudom,
elvárás nélkül segíteni, s ez az érzés a jutalom.
Szelíd gondolattal csendben melléd lépek,
karom nyújtom, ez a bizalom az alkalom,
hogy lásd, van lehetőség, megoldás,
sírások helyett legyen arcodon ragyogás!
Tisztuljon lelked, s a sok gondolat,
melyekben ott tanyázott a rossz hangulat.
Nem a pénzbeli gazdagság emel magasba,
csak a szeretet, mely nem hagy magadra.