Fütyül a sors

Fütyörészve sétál a sors,
ha az idő megengedi.
Megcsodálja a világot,
az emberét ott megleli.

Utcán koldul vakszerencse,
aprót dobál az őrület!
Sarkon bujkál a betegség,
de hová lett a becsület?!

Padon ülő boldogságnak,
udvarolna a szeretet.
Meglöki az ostobaság,
majd leköpi a gyűlölet!

Nézi ezt a hiú remény,
csendestársa embertelen.
Leszólnak még odafentről,
ha elfogy majd a türelem!