Hajnali requiem
Az ifjú hajnal bronz-zománcú taván
hűs fodrokat simogat a napsugár.
Átkarolja az idő, s a habokból
a magas égre suhan a tűzmadár.
Karmai között egy új élet lobog,
zajtalan suhannak a parázs-szárnyak,
fényből repül a mélyebb fényű fénybe,
'hol a halál-szellemek rá vadásznak.
( A parányi élet zihálva érett
csillagfényű éjek szerelmes fátylán:
a Nagy Sorsot apró szívébe zárta,
még meg sem született, de máris árván. )
Fehér köpenybe bújt démonok újra
és újra lecsapnak. Osztják a halált…
Kihunynak a fények, s hamvába roskad
a földre hullva holtan a tűzmadár.
Nem bántja szemeit gyötrő álom,
s nem borzolja tollait az ártó szél,
meghasonlott sebzett vérző világom
Neked szól e dal, ki meg sem születtél…
Bordány, 2019. június 10.
Köszönöm meglátásodat Magdi!
Csak úgy kiszaladt belőlem, meg kellett írnom!
Üdv:
;)riston (f)
Fájdalmasan szomorú versedhez, szeretettel gratulalok,
Magdi
Köszönöm Ica!
Igyekeztem az anyaméhben elpusztított életeknek a magam módján emléket állítani, személyes érintettségem okán is.
Üdv:
;)riston (f)
Fájdalmasan szép versedhez szeretettel gratulálok!
Jó, hogy itt vagy.(l)
Üdv.
Ica
Kedves Babu!
Köszönöm hogy nálam jártál, reményeim szerint új írásokkal jelentkezem a továbbiakban. Az élet úgy hozta, hogy távol kellett helytállnom, de most már itthon vagyok, alkotói kedvem is a régi…
Ölelésem:
;)riston (f)
Kedves oriston!
Örvendünk jelenlétednek.Hiányoztak a szép verseid!
Nagyon szép requiemedhez szeretettel gratulálok!
Babu:]
Szia Zina!
Újra itt vagyok, új írásokkal jelentkezem, köszönöm hogy itt voltál!(f)
;)riston
(l)