TÁVOLBA TŰNŐ…

TÁVOLBA TŰNŐ…

Távolba tűnő tengerek
háborgó habján elmegyek
Vágyam elvisz egy szebb világba,
hol nem hull\’ hideg hó kis virágra
Ahol mindent napfény ölel,
s bizton érzem az otthon közel.

Ahol a megértés, szeretet vár,
és hűségedért kitartás jár
Ott, a fekete mindig fekete,
de segít legyőzni a sors keze
Győztes lesz mindig az igazság,
s elbukik sok rémes gazság.

Távolba tűnő fellegek
Kérlek, messzire vigyetek!
Hol, simogat a lanyha szellő,
S talán kedvesem is eljő!?

Érzem, az új út végén vár rám
Beburkolja csodás szivárvány,
s én kitárt karjába borulok
Megérkeztem, boldog vagyok.

Eger,2019. május 19. F.egri Rózsa (Vadvirág)

“TÁVOLBA TŰNŐ…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Szebb világ után vágyakozó versedet megértéssel olvastam.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  2. Drága Rózsa !
    Nyugtalan soraid keresik " a háborgó tengerek habján"
    a megnyugvást de alig ha lehet!
    Tetszéssel olvastam soraidat.Mindenki a maga világában érzi
    magát nyugalomban :
    "Ahol mindent napfény ölel,
    s bizton érzem az otthon közel."
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

Szólj hozzá!