Ennyi

Ennyi

Ennek itt lett vége
Meghalt szívemnek egy része
Helyette nem maradt más csak űr
Meg persze az érzések közti zűr.

Emlékszem még a legelejére
Azt hittük sosem érünk a végére
Elmondtuk százszor, hogy örökre
Bele sem gondoltunk mi lehet mögötte.

Csodálatos volt az a két év
Egyszercsak találkozott két rész
Teljesen elvarázsolt mindene
De féltem tőle eleinte.

A lázadó fiú megnyugodott
Maga fölé magasodott
Az utált utálóból hirtelen
Szeretett szerető lett.

Megváltozott minden vele
Szív került az feje helyére
Pillangó volt a gyomrában
Sosem érzett ilyet korábban.

Igen ez a fiú én voltam
Minden porcikáját imádtam
De ahogy e sort lezárom
Úgy Őt is végleg a szívembe zárom.

Sárospatak, 2019.06.05

“Ennyi” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Róbert !
    Nagyon tetszett ez a nyíltság a másik fél iránt!
    Semmi harag vagy bűnbánat nem szólal meg.
    Csak az átszenvedett fájdalom!
    Sok szeretettel olvastam soraidat!….Babu (l)

Szólj hozzá!