LÁTTÁL-E MÁR…

LÁTTÁL-E MÁR…

Láttál-e már meggyet
egyedül csüngeni egy ágon,
és madarat, ki fészkében gubbaszt,
hogy ne párjára várjon?

Láttál-e már sírhantot,
ahol nem állt egy imára kulcsolt kéz,
és szerelmest, aki úgy elmegy,
hogy vissza egyszer sem néz?

Láttál-e már száradó virágot
újra kivirulni egy csepp víztől,
és viszonzott szeretetet,
amikor kicsordul a szívből?

Ízleltél-e már nemes bort,
ami savanyú ecetté vált,
mert félrerakták, és penész alatt
a polcon elfelejtve állt?

Kimondtál-e már egy szót,
ami más lelkén vérző sebet ejtett,
s aminek, hogy begyógyuljon,
csak egy simogatás kellett?

Érezted-e valaha,
hogy milyen burokban élsz,
s hogy egy kívánság elveszti értékét,
ha rögtön megkapod azt, amit kérsz?

Fölfogtad-e egyszer is,
hogy adni miért kell önként,
hogy az érzés, amit ez okoz,
szemedben csillogjon gyöngyként.

Sejted-e, mi kell ahhoz,
hogy valaki előtted kitárja magát,
és nem szégyenkezik, ha
szemed zsigereibe lát?

Ha mindezt nem láttad, nem érezted,
nem láttál, nem éreztél eddig semmit,
s magadon kívül a végén
nem fog maradni senkid.

Szólj hozzá!