Árny suhan…

Árny suhan…

Árny suhan a ködben,
alatta göröngy nem simul,
még nem tudja hová tart,
de siet céltalanul.
Köpenye lepelként lobog,
fején méretes csukja,
szándéka sötét, mint az éjszaka.

Zeneszót hallva, megáll a ház előtt,
villogó szemek, gyors mozdulat,
s az ajtó betört.
Idilli a kép mi elé tárul,
tükör előtti szőnyegen,
a lány kecsesen táncol,
hajladozó testén lágyan
ring ruhája, hajfonatai
fürgén repülnek hátára.
Pillanat alatt vége az idillnek,
árván maradt a tükör,
s előtte a szőnyeg…

Szikla gördült alá,
beleremegett a föld,
szemek nem villognak,
már hajfonat sem repül.
Ködös éjszakában
néma csend honol,
csak a halálmadár
kuvikol, kuvikol.

“Árny suhan…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves [b]Magdi, Klári, Zsuzsa[/b]!

    Köszönöm az olvasást és a hozzászólást versemhez. Megadott szavakból ( 10 szó) írtam, azért sikeredett ilyen tragikus végűre. Szeretettel(l)Kata

  2. Kedves Kata!
    Sötét árnyak, lidércfényekkel keveredve egy ködös éjszakán – tragikus fordulatokat hoznak. Jól össze szedte a gondolataidat.
    Gratulálok szeretettel: Klári

Szólj hozzá!