Krisztinának

Krisztinának

Naponta mérgez a hűs gondolat,
az elmúlás látszata megfertőzött,
olyan, mint a láz, tétlen képzelet.
Csak résnyire nyílik meg a fény,
mint akit ide-oda fújdogál a szél.
Ne félts, ittam már a méreg italát,
sebem is vérzett, begyógyul talán.
Bennem hízik a megrögzött gond,
csillagközi szenvedély gyötör.
Szeretnék játszani, vágyakozni
a nagyvilágra, de már nem lehet.
Te vagy szívemhez a legközelebb.

“Krisztinának” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Elfogytak a szavaim versed olvasása közben, csak a könnyek maradtak. Az aggódás, a szeretet kicseng soraidból.
    Szeretettel ölellek(l)(f) Melinda

  2. Köszönöm mindenki kedves sorait! (l)
    Krisztina a leányom, a legkedvesebb szívemnek. Fáj, mert nagyon aggódik értem…ha menni kell…nem tudom hogyan éli meg.:@
    Szeretettel
    Ica

  3. Drága Ica !

    Sebzett énünk nehezen fogad el vigaszt, de sajnos nem is enged közel másokat. Kivéve azt, aki számunkra a legközelebbi. De a gondjainkkal, szeretetből nem is terheljük őt.
    " Ne félts …" -azaz ne aggódj, mert megedzett már az élet.
    Kiforrott, és magabiztos a versed. Szeretettel gratulálok, Zsófi.(l)(f)(l)

  4. Tobbszor elolvastam, mert a konnycseppektol
    nem mindig lattam az irast. Szeretettel, olelessel.
    Maria(l)

Szólj hozzá!