Százfényű vagy

Százfényű vagy

Mindig úgy meséltem neked, vigyázva,
hogy ne csalogassalak be ebbe
a sötét összevisszaságba,
de amikor minden gondolatom
szétforgácsolta a félelem,
te bekéretőztél –
és valahogy összeraktad nekem.
Akkor láttam, hogy százfényű vagy,
ezerszínű, tele örömmel-könnyel,
mégis nyugalommal,
én még vigyáztam,
hogy ne rántson be ez az oldal…
de te kifeszültél bennem,
és hagytad, hogy a fényeket
magamban is felfedezzem.

“Százfényű vagy” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves LOCIS!
    Remek verssel örvendeztetted meg olvasóidat. Egyértelműen igazolja százszínűséged, alkotói vénád erejét. Gratulálok.
    Szeretettel olvastalak. F.egri Rózsa

Szólj hozzá!