Késő tükörképembe

Késő tükörképembe

Késő tükörképembe tekintek.
Egy álmodozót látok ottan.
Ki hitt akkor,
s bízva bízott.

Régi pillanatokban járok,
mint egy árnyék.
Az úton kövek, s sziklák.
Számtalan elmúlt évek ezek.

Ám keblemben szívem lángol,
új remények, s vágyak fűtik.
Nem az vagyok, ki akartam lenni:
De már nem könnyezem ha erre gondolok.

Minden megvan,
s mindennek van helye.
Téged, s engem is beborít,
e világnak furcsa rengetege.

Kisizsák; 1996. Április 14. Vasárnap.