Alkotói válság

Alkotói válság

Fáj az élet,
s lelkem romjaira
rátaposnak.

Sosem lesz vége,
kínzó szenvedés,
egész lényemre kihat.

Még sem tudom
szavakba önteni,
csak fáj belül.

Kiírnám magamból,
de megbénultam
tehetségtelenül.

Rímek sincsenek,
csak zagyvaság,
akár a szívem.

Egyik baj múlik,
jön a másik,
de már rég nem bírom!

Lányom iránti aggódás,
nem értés, meg nem értés,
bizalom, kétség.

Válaszokat keresve,
Érzéseimtől szenvedve,
Még írni sem tudok…

Pedig akkor jobb lenne!

“Alkotói válság” bejegyzéshez 26 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    Ne haragudj, hogy csak most válaszolok a hozzászólásodra, nem vettem észre! Igen, elég rossz időszak volt, végeláthatatlan problémákkal. Olyanokkal, amikről nem tehettem, és olyanokkal, melyeket én magam okoztam, tetézve az amúgy sem könnyű helyzetet. Azt hiszem lassan magamra találok. Köszönöm, hogy olvastál, és kedves szavaidat is!

    Szeretettel:

    Kata

  2. Kedves Kata!
    Sorok közt olvasva, tapasztalom félelmeid vannak. Sanos ez a félelem , szorongás, mindenkiben meg van. Legalább kiírtad magaból, Szépen óbatosan.
    Szeretettel gratulálok . Rózsa(l)(f)

  3. Kedves Feri!

    Köszönöm, hogy ezt a versemet is olvastad! :).

    Szeretettel: (f)

    Kata

  4. Kata kedves, bizony ilyen válság mindenkit utolér, egyszer, vagy akár időnként újra…
    Jó megírtad, érthetően és örömöm, hogy a soraidat olvashattam!
    Poétaöleléssel, elismeréssel, főhajtással: szívből gratulálok!
    Üdv/Feri

  5. Kedves Zsófi!

    Annyira kedves hozzászólást írtál, hogy meghatott. Néha fel- felugrok, de a legtöbb időmet a családommal töltöm. :). Ezért csak gyorsan olvasgatok, van, hogy napokig nem jövök. Örülök, hogy nem felejtettél el engem! :). A válságból talán kilábaltam, mindenesetre lelkileg rendbe tettem magam, és ez is már egy fél siker.

    Köszönöm, hogy itt jártál, és szerethető, biztató szavaidat is!

    Szeretettel: (f)

    Kata

  6. Kedves Katalin !
    Szeretem az írásaidat. Megglepődtem a címen. Láttam az üzenőfalon , hogy benn voltál, de a profilod is jelezte. Bár kevés időt tölthetek a gép mellett egészségi okok miatt, inkább olvasgatok,m int hsz-eket írok. A két Katalin a szívem csücske lett. Te meg a novellaíró. Nem gondoltam, hogy ez a versed valóban az akkori lelkiállapotodat tükrözi. Remélem / és kívánom/ túljutottál a krízisen és visszanyerted az írói bátorságodat. Várom az újabb írásodat, szeretettel, Zsófi.

Szólj hozzá!