Mint homokórán a szemek…
Mint homokórán a szemek,
úgy sercegnek a percek,
fénytelenül peregnek,
fakulnak az emlékek.
Megsárgult fotóink
rondítják a falat,
idegenekké váltunk
egy emberöltő alatt.
“Mint homokórán a homok …” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Rövid, tömör, sokatmondó. Telitalálat, nagyon tetszik. Köszönjük.
(l)
Kedves Melinda!
Szeretettel gratulálok, sokatmondó versedhez.
Magdi
Társas magány…
Kedves Melinda!
Egymás mellett, mégis egyedül- ez a gondolat fogalmazódott meg bennem versed olvasásakor.
Gratulálok sok szeretettel: Klári(f)