Sebzett világ

Sebzett világ

Furcsa ez a világ, már néha kicsit félek,
Teljességgel megváltozott ez a hely hol élek.

Ahol nem biztos, hogy igazak a feléd nyújtott kezek,
Hol nem érkezik mindig válasz amikor kérdezek.

Nem hallják a kiáltásod, nem látják ha rettegsz,
Nem látják ha füzetedben egy új oldalon kezdesz.

Hol a léha esztelenség veti meg a lábát,
S csak az ármánykodó éri utol valóra vált álmát.

Ott ahol az arcodra egy néma mosolyt feszítesz,
Ott hol hála nélkül néznek vissza, de te még mindig segítesz.

Ez egy ilyen világ, de létezik egy másik is,
Hol a szeretet nem bújik el, érezhető, látszik is.

Nézd meg mára hatalmon van a vad, elfajzott uralom,
De megkeresem én az utam, mert magamat én uralom!

Belépek egy új világba, mit megteremtek magamnak,
Úgy ahogy én irányítok, a dolgok akképp haladnak.

Ne mondja meg nekem senki, hogy mit kellene tennem,
Melyik úton menjek tovább és mivé kéne lennem.

Múltba mártott emlékekből kevés amit viszek,
Lesz olyan ki elkísér majd, de már nem sokaknak hiszek.

Teremtsünk egy új világot, egy olyat amit szeretünk,
Mert nem tudhatjuk, hogy e sebzett bolygón még mennyi időt lehetünk!

Vértesacsa, 2019. június 20.

Szólj hozzá!