Éjjeli séta
Menj az úton, az éjszakai csendes úton,
Egy soha-nem volt földúton!
Menjél lassan, szinte észrevétlen,
Sétálj csak csendben a gyalogösvényen.
Körülfon a mindent magába záró éj,
Fölötted világít a ragyogó csillag-éj.
Mindenhol csak a sötét néz szemedbe,
Hiába bámulsz a csillag-mennyezetbe.
Messzi távolban egy fénypont felcsillan,
De hiába nézed, hirtelen elvillan.
Nézd tovább a vaksötét földet,
Kidobott Téged, a száműzöttet.
Sétálj csak tovább, te senki!
A Semmi-Lét lényed átlengi.
Menj csak, tovább a végtelenbe!
Ne nyugodj bele a reménytelenbe!
[b][i][center]
Sétálj csak tovább, te senki!
A Semmi-Lét lényed átlengi.
Menj csak, tovább a végtelenbe!
Ne nyugodj bele a reménytelenbe!
TETSZETT az éjeli sétád. [/center][/i][/b]