Dicsérlek

Dicsérlek

Csendes békességben
szélnek szárnya lankad,
lábnyoma csupa harmat.
Lapul az éj, lélektelen,
megszületik a hajnal.
Ölelem a lomha fényt,
összes virágot a réten.
Örülök, ha énhozzám
vonzódnak a pipitérek.
Előttünk jár már a nyár.
Az égen trónol a Nap,
uralkodik, mint király.
Szellő borzolja bőrömet,
átjár a jóleső meleg.
Leborulok én elsőnek
dicsérni a természetet.

“Dicsérlek” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága [b] Mária, Babu, Magdi, Kankalin, Kati[/b]
    Nagyon szépen köszönöm a kedves soraitokat, örülök, h. tetszett a természeti versem. (imádom a természetet, az ad nekem erőt)
    Szeretettel
    Ica

  2. Draga Ilona! Szepseges termeszet-dicsero vers.
    Szeretettel olvastam, szep napot kivanva.
    Maria(f)

Szólj hozzá!